A Nílus könyve első két kötete már elérhető a Librinél
Soós Tibort hamarosan megjelenő könyve, A rejtőzködő isten megírásának kulisszatitkairól kérdeztük.
– Az istennő amulettje kéziratának befejezése óta évek teltek el. Tudjuk, hogy sokáig kerested a kiadáshoz megfelelő partnert. Most, hogy a folytatás hamarosan elkészül, mennyire nehéz újra visszatalálni az ókori Egyiptomba?
– Nem volt könnyű. Sőt! Főleg azért, mert az első és második rész között időben csak pár óra telik el. Viszont öt év alatt az ember sokat változik, ahogy az írói stílus is. Ráadásul dolgoztam teljesen más projekteken. Amikor nekiláttam A rejtőzködő istent megírni, újra el kellett olvasnom az első kötetet, jegyzetelni belőle (!), sőt, a szakirodalmat is újra elő kellett vennem. Mindenesetre izgalmas kihívás volt visszatalálni az öt évvel ezelőtti önmagamhoz. Az olvasók majd eldöntik, sikerült-e.
– Minden írónak megvannak a maga módszerei az átszellemülésre. A rejtőzködő isten megírásakor te milyen technikákat használsz?
– Mivel elég régóta foglalkozom írással, megtanultam, hogy az „ihlet” és az „átszellemülés” olyan fogalmak, amiket az ember azért használ, hogy megmagyarázza, miért nem ír. 😊 Az íráshoz, ha már nem csak hobbi, az embernek egyszerűen oda kell ülnie és csinálnia. Van, amikor ez pár perc naponta, van, hogy napokig semmi, van, hogy elmegy vele egy egész nap. Az adott pillanat lelkiállapotától függ, meg attól, épp milyen egyéb elfoglaltságaim akadnak. Mert az íráson kívül is van életem, és ügyintézés, különféle más munkák, bevásárlás stb. Van, hogy ezek elveszik az esetleg írásra szánható időt. És persze rengeteg tévésorozat, film van, amit meg kell nézni, ahogy vannak könyvek is, amiket el kell olvasni. 😊 Egyébként írás közben sokszor hallgatok zenét, ami passzol az épp folyamatban lévő jelenethez. Ha ez mondjuk csak egy pár perces szám, akkor végtelenítve, órákon át, amíg a jelenet el nem készül. 😊
– A közösségi médiában is jól látható, milyen sűrű az időbeosztásod. Történelmiregény-író rendezvények, rádiós beszélgetések, könyvbemutatók, mindez az iskolai tanítás és a szerkesztői munka mellett. Az új regény megírása hogyan illeszthető be ebbe az aktív életmódba?
– Szinte sehogy. 😊 Igyekszem azonban minden nap odaülni kicsit és foglalkozni vele. Egy adott héten általában a hét második fele és a hétvége az, ami „szellősebb”, akkor írok. Meghatározott napszak sincs. Ha bármikor odaülve van kedvem, érzem a „húzást”, írok. Ha nem érzem, akkor abbahagyom. Megtanultam, hogy ha nincs „húzás” munka közben, az eredmény legtöbbször használhatatlan vagy izzadságszagú lesz. Abba, hogy aztán az ember kitörölje, amit korábban „kiizzadt”, nem érdemes energiát fektetni.
– Tudjuk, hogy maximalista vagy és igyekszel a legapróbb részleteket is hitelesen ábrázolni. A Nílus könyve második tekercsének alkotására szánt időből mennyit szentelsz a kutatómunkának és mennyit a fantáziádnak?
– Irdatlan mennyiségű cikket és jó pár témába vágó szakkönyvet olvastam el, emellett nagyon sok videót néztem meg, melyek rekonstruálták az akkori világot. (Pl. Ahet-Atonról és Thébáról/Vászetről vannak hihetetlenül jó 3D animációk!). Sok rekonstrukciós grafikát is használok, illetve nézegetek egyiptomi falfestményeket, amik a mindennapi életet (igaz idealizálva) mutatják be. Mivel azonban a Nílus könyve-sorozat nem rekonstrukciós mű, hanem szórakoztató történet, sok dolgot a saját szám íze és a cselekmény szempontjai szerint átalakítottam. Mivel pedig nincs pontos képünk az akkori épületekről, településekről (rengeteg mindent átépítettek vagy porig romboltak az évszázadok alatt!), megengedtem magamnak annyi szabadságot, hogy helyszíneket is alkossak. Mert valójában nem tudhatjuk, voltak-e akkor és ott olyan épületek, helyszínek, amiket én odaképzeltem. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Lehet, hogy lerombolták és már nincs nyoma, lehet, hogy átépítették. Ettől is izgalmas ez a munka.
– Az első kötet megjelenése után számos visszajelzés érkezett az olvasóktól. Mennyiben vannak hatással a munkádra az olvasói vélemények?
– Minden visszajelzés motivál. Mivel a nagy részük pozitív és támogató, arra törekszem, hogy az olvasók a következő kötettel is elégedettek legyenek. És a későbbiekben ne csak a Nílus könyve, hanem egyéb írásaim is sokak tetszését elnyerjék.
– Volt-e kedvenc olvasói visszajelzésed Az istennő amulettje kapcsán?
– Igen. A moly.hu-n érkezett egy nagyon kedves írás, ami szerint a könyvem hiánypótló, eredeti és üde színfolt a mai magyar könyves szcénában. És azt is szépen megindokolta, miért. Ez nekem nagyon jól esett. Mert soha nem szerettem volna tucatszerző lenni, se azt írni, amit mindenki más is ír. Hanem mindig valami újat és eredetit. Ahogy a továbbiakban sem szeretnék leragadni csak egyetlen zsánernél. Ez a visszaigazolás pedig megerősített abban, jó úton járok.
– Már sokan jelezték a kiadó felé, hogy alig várják az ősszel megjelenő folytatást. Elárulhatsz róla bármit a történet rajongóinak?
– Spoilerek nélkül nehéz bármit is mondani. Talán annyit, hogy nemcsak meglepi, hanem meg is hökkenti majd az olvasókat, és egész más megvilágításba helyezi azt, amit az első kötetben olvastak. Viszont ugyanolyan fordulatos és kalandos lesz, mint az első kötet.